Ayn Rand azt hirdeti, hogy az önzés, tehát a racionális önérvényesítés természetes és erkölcsös; hogy a legnagyobb bűn az altruizmus, amikor válogatott kollektivista eszmék hatására saját akaratunkat alárendeljük másokénak és nem saját céljainkat, hanem másokét szolgáljuk (ki); hogy a szellemi szabadsághoz, az egyén önkiteljesedéséhez az egyetlen morális társadalmi rendszer, a szabadversenyes kapi. [...] Gyűlöletének tárgyai: az ostobaság, a miszticizmus, a kollektív felelőtlenség, az elvárt önzetlenség, a középszerűek diktatúrája. [...] Már első regénye, a We the living (1936) is jelentős fanyalgást vált ki a már akkor is balliberális amerikai értelmiségből, sőt, kiadót is alig talál rá, mert a történet (egy fiatal, autonóm orosz lány harca a totalitárius szovjet viszonyok ellen) nem éppen úgy ábrázolja a munkásosztály nagy hazáját, ahogy azt a nyugati parton sokan összefantáziálják maguknak. [...] Az pedig már komoly viszolygást vált ki ugyanebben a közegben, hogy 1947-ben tanúvallomást tesz az Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság előtt, hiszen ezt a bizottságot a túlhajtott „boszorkányüldözés” miatt gyűlölni illik – holott a vallomás (a teljes szöveg megjelent a szerkesztett naplókötetben: Journals of Ayn Rand. [...] A második regény terebélyes antiutópia: egy szocialistává váló Amerikában sztrájkba lépnek a szabadság működtetői, a kapitalisták, a kreatív elmék és feltalálók, mert nem hajlandók eltartani a paraziták rendszerét.
- Pages
- 3
- Published in
- Belgium
